Thaddeus jelentése az első küldetésről/ Thaddeus' report about the 1st mission (Acolyte's Cyphers)

Inkvizítori jelentés
Iktatószám: 411/673/22/9834
Dátum: [automatikusan kitöltve]
Jogosultsági szint: 7YR884.35.45

Küldetésünk során a Kaspar Ház körül kialakult különös pletykáknak kellett utánajárnunk, melyek Mercia Callidia, az Adepta Sororitas Kulcs Rendjének Beavatottja és az Inkvizíció ügynöke közvetítésével jutottak el hozzánk. Noha távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a Szent Rendek működésének realitásait, de a fent említett hölgy a küldetés során oly mértékű inkompetenciáról tett tanúbizonyságot (ld. alább), továbbá az általa szolgáltatott nyomok oly mértékben nélkülözték a konkrétumokat, hogy nem tartom feltétlenül mérvadónak a jövőben az általa biztosított információkat. (Noha ebben az esetben valóban igaza volt.)

Megérkezésünkkor az összekötőnk fogadott bennünket, és közölte, hogy „baljós előjelek” és „sötét pletykák” keringenek, de nem bocsátkozott konkrétumokba, mely (véleményem szerint) csak akkor számíthat oknak a Szent Inkvizíció hatalmának mozgósítására, ha egyéb tényezők (szokatlan pszí-aktivitás; korábbi, a jelen helyzettel összefüggésbe hozható eretnek cselekedetek, stb.) azt indokolják. Callidia ügynök a pletykák forrásaként a háremet jelölte meg. A prostituáltak kihallgatása során eretnekségnek minősülő tendenciák nyomát nem találtuk.

Mivel fedőtörténetünk szerint a Field nyomozóiroda nyomozóiként érkeztünk a közelmúltban elkövetett gyilkosság (melléklet csatolva: nyomozási jegyzőkönyv [Field Nyomozóiroda]) ügyében, úgy döntöttünk, ezen a szálon indulunk el. Nyomozásunk első számú gyanúsítottjává kisvártatva Kaltos Kaspar lépett elő. Az ő kapcsolati hálójának felderítése során bukkantunk rá Quintillára (zenész), akitől egy, (Wolf Trantor Kaspar [adatlap mellékelve] tanúsága szerint) a hiperűrből származó lenyomattal bíró zenedobozt koboztunk el. A doboz által lejátszott zenén állítólag a lenyomat még erősebben észlelhető. (Pszí-adottságokkal nem rendelkező személyként ezt sem igazolni, sem cáfolni nem áll módomban; Wolf Trantor úr szakvéleményét, tekintettel a Birodalmi Gárda kötelékében szerzett érdemeire, megbízható információként fogadtam el. A továbbiakban a pszí-képességek tárgykörébe tartozó kérdések tekintetében az ő megállapításait tényként közlöm.) Kaltos és baráti köre emellett erősen kultikus sugalmazású „tökéletességkeresésbe” is belebonyolódtak, amit csak még gyanúsabbá tett körük egyik tagja (Novia, festő), aki állítása szerint rendszeres látomásokban részesült.

Eközben a gyanúsított felfigyelhetett ténykedésünkre, ugyanis a gyártósor felügyelője is gyilkosság áldozatává vált. Ez szorosan nem kapcsolódott az ügyünkhöz, az ezt követő incidens viszont annál inkább: a család egyik tagja két testőrével együtt az egyik kohó környékén tartózkodó összes munkást lánckarddal lemészárolta, miközben „Vért a Vér Istenének!” kiáltásokat hallatott. Természetesen az eretneket a helyszínen megérdemelt büntetésében részesítettük.

A korábbi, Callidia ügynökkel kapcsolatos fenntartásaimat tovább erősítette reakciója, mikor jelentettük számára a korább ismertetett híreket: „Ezek borzalmas hírek! Azonnal nyomozzanak ki mindent!”

Ezt követően a néhai eretnek szobáját vizsgáltuk át, ahol személyes naplóját találtuk meg, melynek másolatát korábban már elküldtem Callidia ügynök révén. A benne foglaltak magukért beszélnek, ugyanakkor két fontos pontot ki kell emelnem: egyrészt, ha hinni lehet az információknak, a közismert birodalmi hős, Josef Kaspar megítélése erősen más megvilágításba kerül, melynek a Ház sorsára is kihatással kell lennie. Félve jegyzem meg – hisz magam is tudom, hogy az eretnekséget már csírájában el kell fojtani, és hogy fertőzött tőről egészséges hajtás ritkán hasad -, de a Háznál tett látogatásom során – az említett kis csoporton kívül, mely izolált esetnek tűnik – nem találkoztam egyéb, eretnekségre utaló jelekkel, mi több, Wolfe úr a későbbiekben személyesen bizonyította császárhűségét. Figyelemre méltó ugyanakkor az igyekezet, mellyel a család elleplezni igyekezett ezt a kellemetlen információt – úgy vélem, a későbbi inkvizíciós nyomozások során a Ház tagjai potenciálisan jóval közreműködőbbek lehetnek, ha egyértelmű bizonyítékok napvilágra hozatalát lebegteti meg előttük egy ügynök (pl. ha egy másik Ház ellen szükséges néhány tanúvallomás). A bizonyítékok keresésével egy – Callidia ügynök által ajánlott – adeptust bíztam meg, aki a család magánkönyvtárában kétségkívül számos érdekes anyagra bukkanhatott. Hogy nagytiszteletű Uram mit tesz velük, azt az ön tisztánlátására bízom, mely kétségkívül meghaladja az enyémet.

A második, és jóval sürgetőbb kérdés, hogy az eretnek mily módon kerülhetett kapcsolatba a Rontó Hatalmakkal, mellyel a későbbiekben összekötötte magát? Amennyiben ilyen szentségtörő szövegeket is tartalmaz a családi könyvtár, úgy vélem, jó okunk van mélyebben fészkelő eretnekséget gyanítani – ha pedig más forrása volt, annak kiderítése akár egy újabb nyomozást is megér… melynek végén természetesen a tilalmas tudást ki kell purgálni az elmékből és adattárakból egyaránt.

Mivel a későbbi vizsgálódás megállapította, hogy a zenedobozra került befolyás akkor került rá, mikor nála volt, Noviát behatóbb kikérdezésnek vetettük alá, melynek során különös, démoni befolyásról árulkodó tapasztalatairól számolt be. Ezek alapján folyamatos megfigyelés alá helyeztük az egész csapatot.

A következő napon Kaltos személyesen a lakosztályába invitált bennünket. Ide felfegyverzetten mentünk, továbbá folyamatos vox-kapcsolatban álltunk Wolf Trantor úrral. Kaltos megpróbált meggyilkolni minket, de sikerült testőreivel végeznünk, őt magát pedig élve elfognunk. A komolyabb problémát a társaság új tagja, egy bizonyos Walperga jelentette. Róla kiderült, hogy valójában egy alakváltásra képes démon, aki megbabonázta a csoport többi tagját, de állítása szerint még nem ölte meg őket, mert „szüksége volt rájuk a tökéletes tervhez”. Mivel a küzdelem kilátástalannak tűnt, úgy döntöttünk, ha már a Császár szolgálatában kell meghalnunk, hiúsítsuk meg az immatériumi förtelem tervét, így megöltük a démonidézőket – ezzel sajnálatos módon megfosztottuk magunkat utólagos vallomásaiktól, de úgy vélem, a helyzetben a Császár bármely más szolgálója hasonlóképp döntött volna.

Életünket csupán Wolf Trantor Kaspar időbeni közbeavatkozása mentette meg, aki felbukkanásakor azonnal visszaűzte a hiperűr szörnyetegét oda, ahonnan jött.

A korábban ismertetett okok miatt azonban a vallomások utólagos felvétele hiányos, így csak hármukét (Kaltosét, továbbá két életben maradt háremtagét- kihallgatási jegyzőkönyvek mellékelve) tudtuk meghallgatni. Ezekből számunkra nem világos, egész pontosan hogyan is sikerült a démont a mi világunkra rángatni, de talán Méltóságod számára több jelentést hordoznak.

Sajnálom, hogy ilyen negatív felhanggal kell zárnom jelentésemet, de nem mehetek el Callidia ügynök utolsó balfogása mellett. Miután kis híján biztosan sikerült meggyőznöm a Ház kihallgatást végző tagjait, hogy ha a folyamat során nem is lehetek jelen, de a kihallgatási jegyzőkönyvet utólag megkapjuk (mely megállapodást ha nem is tartottak volna be, úgy vélem, ilyen irányú szakterülettel rendelkező Akolitus társaim számára nem okozott volna különösebb gondot a megszerzése), Callidia felfedte identitásunkat, mint az Inkvizíció ügynökeiét. Ami nem csupán azért kellemetlen, mert soha többé nem nyomozhatunk fedetten az adott Háznál (esetleg azoknál, akiknek továbbadják – bár relatíve kevesen dicsekednek azzal, hogy az Inkvizíció náluk járt), de az ő kapcsolatai is minimum megkérdőjeleződnek, hiszen ő ajánlott minket – így informátorként az Inkvizíció a jövőben ennél a Háznál valószínűleg nem veszi hasznát.

Ezennel zárom jelentésemet.

Legnagyobb tisztelettel,

Thaddeus

Thaddeus jelentése az első küldetésről/ Thaddeus' report about the 1st mission (Acolyte's Cyphers)

In Nomine Imperii Fywillan